Türelmetlen gyerek

Ül a földön, próbálja felhúzni a zokniját, de az a fránya zokni mindig lecsúszik a kis lábujjakról... kevés próbálkozás után a gyermek feldühödik és már repül is a zokni a sarokba. Ugyanez történik a kirakós játéknál is: nem jön össze a hiányzó rész beillesztése a megfelelő helyre, a gyermek dühös lesz, és már fel is áll és belerúg a játékba. Hosszú lehet a lista, még ha csak egy napot nézünk is, és lassan eljutnak a szülők oda, hogy már nem tudnak ők sem uralkodni magukon, nem találják a megfelelő taktikát a düh lecsillapításához.

Ez azért fordulhat elő, mert a szülők gyakran nem tanulják meg, hogy tudatosan kitartóak legyenek. Jó technika, hogy ahelyett, hogy az eredményt néznék, az odáig vezető úton fognánk a gyermek kezét: „Nem csináltad meg a feladatot egyáltalán, amit kértem, de legalább háromszor megpróbáltad! Próbáld tovább!”. Ezzel motiválhatjuk az újabb próbálkozásra. Ha valami nem azonnal sikerült, ne azt mondja a gyerek, hogy „én ezt nem tudom megcsinálni”. Tapasztalatot kell gyűjtenie, meg kell tanulnia, hogy ha megtanulja, egyszer sikerülni fog!

Fel kell tenni a kérdést: „Milyen példát mutatok? Ha a konyhában tevékenykedem, mit csinálok sikertelenség esetén? Azt mondom, hogy „ezzel az ételt utálom készíteni és nem is csinálok többet” vagy azt, hogy „na, majd a következő alkalommal jobb lesz”?”

Vagy másik példa: „Mit csinálok, amikor a segítséget kér a házi feladatban és én sem tudom annyira? Azt mondom, hogy „ezt azért annyira én sem tudom” vagy azt, hogy „kérdezd meg apát”?

A gyerek nem mindig azt teszi, amit mondunk, hanem azt, amit MI teszünk!

Az, hogy mennyi ideig tud figyelni egy gyerek, életkoronként változó. Egy ötéves 5-10 percig képes megtartott figyelemmel figyelni. A szülőknek erre is tekintettel kell lenni. Ne legyenek túl magas elvárásaink. Tanuljuk meg, hogy csak az életkoruknak, a képességeiknek és a koncentrációs készségüknek megfelelő dolgokat várjunk el tőlük.